Vadak csillaga. Magyar csillagnév, az Esthajnalcsillagot, a Vénuszt nevezték így eleink. Azért választottam ezt a nevet honlapomnak, mert talán ez fejezi ki a természethez, az égbolthoz való viszonyomat, és egy kicsit rávilágít hagyományaink  ápolásának szükségességére.


Ábrahám Tamás vagyok, jelenleg Zsámbékon élek családommal. Székesfehérvári születésűként nem tudtam megszokni fővárosunk tempóját, harsány életvitelét, így a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának elvégzése, majd 6 év óbudai tartózkodás után Zsámbékra költöztünk.
Azt hiszem jól döntöttünk feleségemmel, a Nyakas-hegy oldalában sikerült letelepednünk, nem messze a híres romtemplomtól. Ez több szempontból is jó választás volt. Egyrészt a borospincék és borosgazdák közelsége nem elhanyagolható előnyt jelent:-), másrészt a kapun kilépve percek alatt a Nyakas-hegyre lehet érni, ahol a természet érintetlenségébe botlik az ember. 
Gyakran futok össze rókával, nyúllal, fácánnal, őzzel, ritkábban vaddisznóval is. 

A védett tavaszi hérics, a leánykökörcsin, az árvalányhaj, 
a nagyezerjófű mind-mind fellelhető itt. Nagy örömömre a hegy túloldalán, a tölgyes-feketefenyves erdőben hollópár is fészkel. Szeretem a gombászást és igazából hasgombásznak tartom magam, így alaposan felderítettem a környék minden zegét-zugát. A szinte mindenhol előforduló nagy őzlábgombán túl felleltem a környéken cseh kucsmagombát, fenyőpereszkét, májusi pereszkét, lilatönkű pereszkét, fenyőtinórut, piruló őzlábgombát, óriás tölcsérgombát. Jellemzően ezeket szedem a hegyen.

Az észlelőhelyem a kertem. Budapest fényei DK-re esnek tőlem, a többi irány elfogadható. A zenit környéke pedig időnként egészen fantasztikus tud lenni. Távoli tervem egy - a kert végében építendő - kis borospince, előtérrel, melynek a tetejére építenék egy kis csillagvizsgálót. De egyelőre a kert marad a fő észlelőbázis, ahol a meleg nyári éjszakák átvirrasztását néha sündisznók vonulása zavarja meg.

Csillagászkodni Székesfehérváron kezdtem el 1985-ben, a Szabadművelődés Házában (akkor Ifjúsági Ház), dr. Hudoba György vezette szakkör tagjaként. Jelenleg Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló-ként működik. 3 évig jártam a péntek délutáni foglalkozásokra. Egyfajta misztériummal ért fel eleinte a számítógépszoba sejtelmes homálya, a kupolában, mint szentélyben pihenő 30 cm-es Newton távcső látványa. Nagy élmény volt számomra, mikor egyik nyáreste magamra maradva megtaláltam a Lant csillagkép híres Gyűrűs-ködét és gyönyörködhettem a látványában. A szakkör kis 70/700-as refraktorát kikölcsönözve Messier objektumokat vadásztam Evered Kreimer és John Mallas: Messier-album c. könyve alapján. Eléggé fanatikus lehettem, mert a leghidegebb téli éjszakákon képes voltam hajnali 2-kor is felkelni úgy, hogy egy orosz vekkert raktam egy lábosba. Hatásos volt, mindig felébredtem. A hidegtől könnyezve, remegő kézzel tartva a kis távcsövet a szomszéd ház fölötti kis égdarabon keresgéltem az objektumokat. Erről naplót is vezettem.
Természetesen nekem is volt Astro-Cabinetem és apám mindenféle régi, működésképtelen fényképezőgépéből kioperált lencsékkel ötvözve próbáltam összerakni kis távcsöveket több-kevesebb sikerrel.
A "szakirodalmat" is szorgalmasan gyűjtöttem: Kulin György: A távcső világa, A kis csillagász távcsöve; Hédervári Péter: Ismeretlen naprendszerünk, Képes csillagvilág; Isaac Asimov: A robbanó Napok; Steven Weinberg: Az első három perc; a Föld és Ég sokévnyi kiadványa és még jópár könyv. Természetesen a sci-fi irodalmat is szívesen lapozgattam, leginkább Lem írásai tetszettek.

Aztán a "szokványos" folyamat következett: egyetem, munka, házasság, építkezés, gyerekek, így nem volt sok időm, lehetőségem foglalkozni egy darabig a csillagászattal. Minimális "szintentartást" azért sikerült elérnem egy Münchenben guberált 60/700-as Bresser refraktorral, amihez okulárokat a régi lencséimből tákoltam össze és az ablak szélének támasztva a tubust, észlelgettem.
2008-ban hirtelen elhatározás eredményeként vásároltam egy SkyWatcher 200/1000-es Newton reflektort acéllábas EQ-5 állvánnyal, gyárilag 2 colos Crayford fókuszírozóval. Rövid időn belül vettem hozzá egy 2 colos
33 mm-es WO Swan, egy 15 mm-es Synta Gold Line és egy 4 mm-es SW Planetary okulárt, valamint egy TS ED 2x 2 colos Barlow lencsét. Mivel a fotózás mindig is érdekelt és régebben sokat fotózgattam Asahi Pentax kisfilmes gépemmel, így az interneten fellelhető sok szép mélyég-, bolygó- és Holdfotón felbuzdulva vettem RA motort és pólustávcsövet is a mechanikához és beruháztam egy Canon EOS 400D masinába is. Azt hittem, hogy most már minden meg van a jó fotók készítéséhez, de hamar rá kellett jönnöm arra, hogy ez még csak a kezdet kezdete, nem beszélve a képfeldolgozás labirintusáról:-) 

A fenti felszerelésem 2008. októberében egy Baader kómakorrektorral, 2008. decemberében egy programozható távkioldóval bővült.
A bolygó és Holdfelvételeket egy Canon Powershot A520 géppel készítem, amit egy gyári előtétlencse-adapterrel és egy fotógyűrűvel rögzítek jellemzően a 15 mm-es Gold Line okuláromra.
Előszeretettel használom az M42-es Pentacon 2,8/135 MC és a Pentacon 4/200 teleobjektívjeimet is.

<-- Egyéb felszerelések, régiségek