Night on the top of Schoberriegel
 |
Ausztriában, a Turracher Höhe hágónál nyaralva kis családommal arra az elhatározásra jutottam, hogy egyik estémet egy közeli csúcson fogom tölteni éjszakai fotók készítésével. Az egyik ígéretesnek tűnő napon megszületett az elhatározás, hogy a közeli Schoberriegel csúcsára ballagjak fel, amely ideális hely a maga 2208 m-es magasságával, körpanorámájával. Naplemente előtt felértem közel 500 m szintkülönbség leküzdésével. Felfelé menet találkoztam az aznapi utolsó csúcsmászóval, egy kedves kis öreg fickóval. Mosolyogva mondta, hogy most már én leszek az utolsó, aki aznap felmegyek a csúcsra, mert hát esteledik. Mondtam, hogy talán igen, mindenesetre a csúcson szeretném tölteni az éjszakát. Kicsit meglepődött, kérdezte, hogy van-e nálam sátor. Mondtam, hogy nincs, de van elég meleg ruha és az időjárás-előrejelzés sem mondott hideget, úgy +10 °C körüli éjszakai hőmérsékletet jósolt. Elköszöntünk egymástól, én lassan felértem. Kicsit ismerkedtem a hellyel, barátkoztam a körülményekkel. Lent a völgyekben még autók, motorok jöttek-mentek, tehenek kolompolását lehetett hallani. A nap lenyugodott, azonban sötét felhők gyűltek. Úgy 100 km-re délre villámlásokat láttam, a néha meg-meglóduló szél esőcseppeket hozott. Aztán lassan a Hold is felkelt, de szégyenlősen be is bújt a felhők mögé. Vártam. Nagyon jó volt fent, nem akartam meghátrálni. Lassan, nagyon lassan nyugat felől kezdett tisztulni az ég. Úgy éjfél körül már csak pár felhőpamacs úszott az égen, a Hold szépen megvilágította a tájat, még nem volt magasan. Ekkor jó pár képet készítettem, az állvánnyal rohangáltam fel-alá kompozíciókat keresve, de jól is esett a mozgás, mert igen hideg lett. Hajnali 2 óra magasságában megint befelhősödött, így összepakoltam, de nem mentem le a hegyről. Szélcsendes percekben nagyon mély csönd tört rám, szinte zúgott a fülem. Elszoktunk a csöndtől… Lassan múlt az idő, mindenféle gondolatok jártak a fejemben, igyekeztem rendezni őket. Közben kelet felé tekintgettem, pirkad-e már. A hegyek mögül a Jupiter bukkant fel, majd magával húzta felfelé az egyre erősödő világosságot, ami már a hajnalt jelezte. Ekkor indultam el lefelé, még fejlámpa világította meg a sziklás ösvényt. Lentebb már koránkelő túrázókkal futottam szembe, akik izzadva és kicsit csodálkozva motyogták felém az osztrák hegyekben szokásos üdvözlést: “-Grüß Gott”. Lassan elértem a szállásunkat, fáradt voltam. Egy új nap kezdődött, de nekem ekkor ért véget az előző. Jó volt fent. A fenti képen jobb oldalon a csúcsra vezető ösvény utolsó métereit lehet látni. Kissé balra a legmagasabb zöldes színű hegycsúcs a Rinsennock (2334 m), a Turracher Höhe legmagasabb csúcsa. A távoli havas hegy a Hochalmspitze (3360 m). I spent my holiday in Turracher Höhe, Austria with my family and I decided that on one of the nights I would trekked up to a closely mountain peak to take photos about the alpine landscape at night. I chose the nearby Schoberriegel (2208 m) and hiked up to the top before sunset. At the end of the twilight the Moon was rising and I prepared my equipment and was waiting the clear sky. Fortunately the clouds disappeared and I could begin photographing.On the upper photo at right can be seen the last few meters of the path leading to the top. The landscape is illuminated by the rising Moon. The nearby greenish peak is the Rinsennock (2334 m) as the tallest peak at Turracher Höhe pass and the snowy peak far away almost in the middle is the Hochalmspitze (3360 m). I spent all the night on the hill and I saw some meteors, lightnings far away and the best experience was perhaps the deep silence at wind calm after midnight. Felszerelés/equipment:
Canon EOS
400D, EF-S 10-22 lens |
